Tegnap este jött egy sztoriötlet. Egy régi barátról és az Örökről. A szabadulás a depresszióból sorozat margójára. Egészségetekre!
Tovább olvasom
Nem elég úgy tennem, ahogy te.
Neked kell tenned bennem.
Nem elég úgy éreznem, ahogy te.
Neked kell érezned bennem.
Nem elég azt akarom, amit te.
Neked kell akarnod bennem.
Nem elég úgy gondolkodni, ahogy te.
Neked kell gondolkodnod bennem.
Nem elég arra vágynom, amire te.
Neked kell vágynod bennem.
Nem elég elhatározom.
Neked, kell döntened bennem.
Nem elég utánozzalak,
neked kell cselekedned bennem.
Nem, még ha sikerülne is lekövesselek:
érezni akarni látni, tenni,
vágyni, dönteni, látni, ahogy te,
nem lenne több egy zseniális utánzatnál.
Az utánzat pedig utánzat, még ha jól sikerült is.
Te pedig az eredetit akarod:
a te vágyad, akaratod, tetted bennem.
Vagyis csak az a tiéd, amit te teszel.
A többi marad utánzat.
Teljesen értéktelen.
Szomorú, nem?
A legjobb igyekezetem is érdemtelen.
Dehogy szomorú!
A legvidámabb dolog a világon!
Te teszed, amit úgyis csak te tudsz.
Én pedig abbahagyom, amit úgysem tudok.
Egyszerű, nem?
Nincsen szabadabb annál, mint felismerni:
te úgyis úgy gondolkodsz, ahogy te, bennem.
Te úgyis azt teszed, amit te, bennem.
Te úgyis úgy látsz, ahogy te, bennem.
Úgyis úgy érzel, úgy élsz, úgy nézel.
Minek rontanám el a gagyi utánzással azt,
aki te vagy bennem?
Minden erőfeszítés nélkül.
Hagyom, hogy te te legyél bennem.
Minden más próbálkozásról messziről visít,
hogy kamu.
Van sztorija is ennek a kis irománynak, de most így nyersen kirakom! Áldás báldás! 🙂
Veled vagyok
Ha jól vagy, azért
ha rosszul vagy, azért
ha unod az egészet, azért
ha épp lelkesedsz, azért
Veled vagyok
Ha szereted, azért
ha utálod, azért.
ha keresel, azért
ha menekülsz, azért
Veled vagyok
Ha tisztán látsz, azért
ha vak vagy, azért
ha szárnyalsz, azért
ha botorkálsz, azért
ha szökdelsz, azért
ha túlélsz, azért
Veled vagyok
Ha igyekszel, azért
ha feladtad, azért
ha előre mész, azért
ha hátra, azért
Veled vagyok
Nem megyek sehova.
Nem tudsz meggyőzni.
Nem tudsz eltántorítani,
hogy egy lépést is hátráljak.
Veled vagyok.
Én ez vagyok.
Ez a nevem.
Összetörhetsz mindent,
én nem megyek sehova.
Tönkretehetsz tömegeket,
elpusztíthatod magadat,
keresztülhúzhatod a küldetésed.
Torzulhatsz felismerhetetlenné,
válhatsz az ellenségeddé,
lehetsz visszafordíthatatlan,
én nem megyek sehova.
A legnagyobb káosz közepén,
a szemétdomb tetején,
ott fogok állni.
Előre megmondtam:
Én nem megyek sehova!
Én ez vagyok.
Veled Vagyok.
Ez a nevem.
Lehet próbálkozni!
Vajon meddig bírom?
Mikor húzod ki a gyufát?
Mikor unok rád?
Tiéd a pálya!
Megkeresheted a határaimat!
Nincsenek.
Megnézheted mi a sok!
Mennyi az annyi nálam!
Mikor adom be a kulcsot
kezeimet mosva:
Most már egy kicsit
távolabbról nézem,
hogyan térsz észhez.
Azt várhatod!
Megmondtam:
Én nem megyek sehova!
Lehet próbálkozni!
Engem el lehet felejteni.
Lehet nem látni,
ignorálni,
levegőnek nézni.
Azt hinni, hogy nem vagyok ott
és emiatt szenvedni.
De attól még ez a nevem:
Veled Vagyok.
Szóval én nem megyek sehova.
Ha megyek,
viszlek magammal.
Nem változtathatom meg a nevemet.
Azt, aki vagyok.
Csak, azért hogy
elhagyhassalak téged.
Én maradok.
Annyit hagysz figyelmen kívül,
amennyit csak akarsz!
Ordibálhatsz velem,
bánthatsz reggeltől estig!
Arról nem győzöl meg,
hogy egy lépést hátráljak tőled.
Az angyalok nagyon mókás lények. Mint a bogarak, zúgva kavarognak a mező felett. Felhőkben szállnak, csoportjaik egymásba olvadnak, majd szétválnak. Annyian vannak, mégsem ütköznek egymásnak. Ahány, annyi féle, mégis így távolról sok fényló pontnak vagy villanásnak látszanak. Épp olyanok, mint amikor a rét fölött a rovarfelhő kavarog élvezve a napsütést. Ők is csak úgy táncolnak a fényben. A sok-sok mozgó alak egyetlen folttá áll össze ebből a messzeségből. Szinte felolvad az egyéniségük ebben a közös repkedésben. Úgy tűnik, egy külön réteget alkotnak a föld és az ég között. Egy ragyogóan fehér zsongó sáv választja el a felhőket a fűtől.
Irigylésre méltó ez a végtelen öröm-kifejezés.
Azt mondják, hogy ők pedig minket irigyelnek. Mert mi többet kaptunk állítólag. Kimondhatatlanul többet.
Swarming
Angels are very funny creatures. Like bugs, they are buzzing, circling over the field. They are flying in clouds, the groups merging into one another. There are so many of them, still, they don’t collide. Every one of them is one of a kind, however, they only look like glowing dots or flashes of light from a distance. Just like a cloud of insects swirling over a meadow, enjoying the sun. They are just dancing in the light. The plenty of moving figures make a blurred spot from this point of view. Their individuality is almost dissolved in this joint flight. They form a layer between the ground and the sky. There is a bright white, dinging stripe separating the clouds from the grass.
This expression of endless joy makes me envious.
Yet they say they envy us. Because we’d been given more, allegedly. Inexplicably more.
Valamikor 16 nyara lehetett. Kőbányai kis albimba kuksoltam. Kint tombolt a napsütés, de abban az évszakban eléggé ritkán láttam.
Ha nem tudtam a fél napot az veled tölteni legalább, az egy semmirekellő napnak volt elkönyvelve. Nem tudom, hogy mik történtek ekkoriban velem. Arra emlékszem, hogy éjjelente a barátokkal kószáltunk a városban és dicsiztünk. Nappal pedig nem keltem ki az ágyból. Szép lassan elrohadtak a gyümölcsök a hűtőben. Messze volt a konyha ahhoz, hogy megszakítsam ezt az együttlétet veled.
Valamelyik ilyen délután jártam itt. Volt egy kedvenc dalom, az volt a címe, hogy Like a star. Egy párszor meghallgattam, amikor eszembe jutott, hogy nem is lenne rossz egy csillagos éjszakán sétálni egyet veled a természetben. Vagy még jobb lenne repkedni az űrben a galaxisok között. Azon a környéken mindkét felvetés egyenlően valószínűtlen volt egyébként. Szóval visszafeküdtem.
Mi lenne, ha elképzelném?!
Csodás délutánt töltöttünk a csillagok között. A kőbányai lepukkant lakásban bent.
Vagyis kint.
Out
It may have been the summer of ‘16. I was locked in my rented room in Kőbánya. The sun was shining outside but I could rarely see it in that season.
If I couldn’t spend at least half a day with you, it was considered a wasted day. I don’t know what happened to me at this time. I can only remember hanging out with friends every night, walking around the town and worship. During the day I didn’t get out of the bed. The fruits got rotten in the fridge one by one slowly. The kitchen was too far away to interrupt our fellowship.
I was here on one of these afternoons. I had a favorite song called Like a Star at this time. I listened to it a few times. Then it came to mind how cool it would be to take a walk with you on a star-lit night in nature. Or flying through space between galaxies would be even better. In that neighborhood, both ideas were equally unlikely to come true. So I laid down again.
What if I imagined it?!
We spent a wonderful afternoon among the stars. In the rundown flat in Kőbánya. Inside. And out.
Csillogó, mézszerű, sűrű anyag. Ömlik , árad, zubog lefelé. Az egész valami nagyon magával ragadó és súlyos anyagnak látszik. Ugyanakkor frissítően csobog és hatalmas habokat kever. Megsemmisítő lehet aláállni. Úgy tűnik, mintha kimosna a bőrödből, amikor rád hullik.
A mennyei lények vidáman cikáznak előtte és benne. Ki-be táncolnak. Kavarognak. Alá bújnak, majd tovaszállnak. Mint a bogarak köré gyűlnek.
Nem lehet akkor olyan veszélyes ez a jelenség. Egyesek szerint egy csepp is végzetes. Ezek meg itt pancsikolnak.
Ilyen a dicsőséged.
Vagyis ilyen az az anyag, ami folyik belőled. Vagyis ami vagy.
Torrent
Shiny, honey-like, dense material. Flowing, flooding, rushing down. This material looks overwhelming and heavy. At the same time, it seems to be refreshing and stirs huge foams. Standing under it feels like being destroyed. It looks like these streams can wash you out of your skin when they fall on you.
The heavenly beings cheerfully fly with flashing turns in front of it and within. They dance in and out. Circling and swirling. They hide underneath it, then they take off. Gathering around it like bugs.
If so, this waterfall can’t be that dangerous. Some say a drop it is devastating. Then these beings are splashing in it.
This is what your glory is like.
That’s what the substance of you looks like. That is what you are like.
Szorosan foglak. Az elképesztő sebesség megrémít, de aztán leesik, hogy veled vagyok. Hova is eshetnék? Mindenesetre jó beléd csimpaszkodni. Belefúrom a lábaimat a tollaidba. Puha és meleg. A szárnycsapások felkavarják a levegőt, én mégis csak annyit érzek belőle, hogy simogatja az arcomat a szellő. De érzékelem a sebességet is. Mintha lelassulnánk. Kicsi zöld formák rajzolódnak ki a felhők alól. Fogalmam sincs milyen magasan vagyok, lehet csak kis szélfújta lankák ezek. Vagy a világ legnagyobb hegyei? Nem látszik innen. Nem is annyira számít. Mi jóval fölöttük vagyunk, az az egy fix. Átkarolom a nyakadat. Olyan otthonosan érzem magam, ahogy belefúrom a karjaimat is a tollak alá. Majd az arcomat. Szinte kedvem lenne teljesen belebújni és ottmaradni. Egy pillanatra még a repülést is elfelejtem. Vagyis egy időre. Mire eszmélek, már teljesen máshol járunk. Valami fényes felé tarthatunk, mert alig tudom kinyitni a szemem.
Above the mountains
I’m holding you tight. The amazing speed scares me. Then I got it. Where could I fall? Anyway, it feels good to cling to you. I’m placing my foot under your feathers. Soft and warm. The wings stir the air but all I can feel is the breeze touching my face. Still, I feel the speed. It’s like we’re slowing down. Small green shapes appear under the clouds. I have no idea how high I am now. Maybe these are only wind-blown hills. Or the biggest mountains in the world? You can’t see it from here. It doesn’t matter that much either. We are well above them, that’s for sure. I put my arms around your neck. I feel so at home having my hands under your feathers. Then I am pushing my face there as well. I feel like going under it altogether. For a moment I forget about flying. Rather for a while. By the time I come to my mind, we’re at a completely different place. We must be approaching something dazzling shiny as I can barely open my eyes.
Szinte mindent beborít a szürke köd. Meglehetősen szomorkás hangulatot is áraszthatna ez. De engem ugyan nem zavar. Tudom, hogy miért érkeztem ide. A tenger tükrét szinte teljesen befedi a szürkésfehéres gomolygás. Mögötte fel-felcsillannak a hullámok. Lábam alatt nyikorog a korhadt deszka. Ez a móló… Senki nem is emlékszik rá, hogy mikor épült. Mégis olyan biztonságban érzem magam. Érzem, hogy itt vagy.
Lassan végig lépdelek a keskeny sávon. Hallom, ahogy recseg-ropog az odvas palló. Majd lehuppanok a szélére. Lábam nem éri el a vizet. Néha egy kicsit lejjebb is húzom, hogy bele tudjak kavarni a lábujjammal. Alig látni valamit innen a móló széléről. Szinte teljesen magába zár ez a köd. Hogy miért szeretek itt ülni? Mert itt vagy ebben az időben is. Itt ülsz ezeken a korhadt deszkákon is.
Választhatnék szebb helyet is? Talán! De nekem tetszik ez a beláthatatlan szürkeség. Néhányan talán úgy vélik, hogy ez valami nagyon keserű hely. Még a tengert se lehet bámulni. Még az orrodig is nehéz ellátni. Szeretek itt lenni, hallgatni a deszka nyikorgását, a tenger halk morajlását. Érezni, ahogy amit pára lecsapódik az arcomra. Jó hely ez. Itt vagy.
Azt mondják, hogy olyan köd van, még téged se lehet látni, igazuk is van! Csak azt nem tudják, hogy van több annál, mint látni téged! Tudni, hogy itt vagy! Tudod, mi több annál, mint látni?
Ezért szeretem ezt a ködös tájat, ami mindent eltakar. Szürke homály. Egyesek szerint milyen depresszív már! Pedig semmi sem mutatja jobban, hogy közel vagy, mint az, amikor még csak látni sem lehet téged és mégis kézzelfoghatóan jelen vagy. Szeretem ezt a helyet. A lábujjam hegye beleér a fagyos vízbe. Lassan átnedvesedik a ruhám, akkora a pára. Jó itt ücsörögni. Mert itt vagy.
By the pier
Almost everything is covered by this gray fog. It could suggest a rather sad scene. But it doesn’t bother me. I know why I came here. The mirror of the sea is almost completely covered by a grayish-white layer. Behind this, the waves glimmer every now and then. The rotting boards squeak under my feet.
This pier … No one remembers when it was built. Still, I feel so safe. I know you’re here.
I slowly walk down the narrow lane. I can hear the wood creaking. I sat down on the edge. My feet can’t reach the water. Sometimes I pull it down a little so I can stir it with my toe. Hardly see anything from the edge of the pier. This fog has almost completely enclosed me. Why do I like sitting here? Because you’re here in this place. You also sit on these rotten boards.
Could I choose a nicer place? Probably! But I like this impenetrable gray. Some may think, this is something bitter. You can’t even stare at the sea. You can’t even see what’s in front of you. I like being here, listening to the squeaking of the planks, the soft rumbling of the sea. Feeling the vapor condenses on my face. It’s a good place to be. You are here.
They say there is such a mist, you can’t be seen. They are right! They just don’t know that there’s more to it than seeing you! To know you’re here! Do you know what’s more than seeing?
That’s why I love this foggy landscape that obscures everything. Gray haze. Some people think it’s depressive! But nothing shows more how close you are, than when you cannot even be seen, yet you are clearly present. I like this scene. The tip of my toe goes into the freezing water. Slowly my clothes get wet, there is so much moisture. It’s good to sit here. Because you are here.
Ösvény
Ez sem a legszellemibb folyamat eredménye. 😃 Kimaradt a zöld. Aztán elmázolgattam egy kis kartonon.
De van benne egy hívás. Jöjj! Jöjj fel ide! Gyere! Ne maradj ott , ahol vagy! Van belőlem több. Jöjj ide hozzám!
Path
This is not the product of the most spiritual process. 😃 I just had some green left. So I wiped it on a small canvas. But there is a call in it. Come! Come up here! Go! Don’t stay where you are! The is more of me to see. Come to me!
Körülzárva
Amikor felnézek az erdőben, az annyira Te vagy! Sok zöld és fehér. Ragyogás fentről és körülzárnak a levelek. Ölelésben vagyok.
Surrounded
When I look up in the woods, it is so much like You! A lot of green and white. Brightness from above and the leaves are surrounding. I am embraced.
Be vagyok zárva valami puha fehér dologba. Bolyhos, meleg és megnyugtató itt bent. Egészen otthonssá vált itt lenni. Tollaidon keresztül nézem a világot. Minden látszik innen a szárnyad mögül is. Csak egy kicsit kevésbé ijesztő. Kicsit kevésbé zord. Kevésbé kegyetlen. Ha akarom, nem is látom ami a toll-burok mögött rejlik. Annyira jó bent. Nézegessen kifelé, akinek nincs jobb dolga! Én jól érzem magam itt. Vagy aki elég keménynek érzi magát hozzá! Csak úgy csinálja, hogy engem ne ébresszen fel, mert éppen nagyon jól pihenek idebent. Tudom, sok dolog van odakint. Mindig mesélik. Aztán irigylik, hogy én itt vagyok. Mondják, hogy miért nem vagyok kint gyakrabban, sok odakint a látni- és tennivaló. Aztán meg sóhajtoznak, hogy bárcsak ők is itt pihenhetnének. Sajnálom őket. Ide járnak nyaralni. Pedig itt lakni annyival jobb! Egy ideje kinézni is csak a tollak mögül szoktam. Csak úgy natúr tök félelmetes a külvilág, arra jutottam. Csak oda megyek, és azt csinálom, amit innen a szárnyak alól is lehet. Ha valamihez el kellene mennem innen, az sajnos ki fog maradni. Nekem nem ér annyit. Már olyan jól befészkeltem magam ide. Kihül a helyem, ha elmegyek. Utána hideg lesz, amikor visszabújok és azt nem szeretem. Pofátlan vagyok? Kényelmes? Érdektelen? Lehet… Vállalom az összes cimkét. Csak hadd maradjak itt!
Surrounded
I am locked up in something soft and white. It is fluffy, warm am restful to be inside. I fell comfy here. I see the world through your feathers. I can see everything even behind your wings. But they seem way less frightening. A little less stern. Less cruel. If I don’t want to, I don’t even need to see what’s behind the feather wall. It’s so good to be inside. Watch out, if you don’t have anything else to do! I am ok here. Or if you are that though! But please, don’t wake me up, if you do that, because I have such a great rest here. I know, there’s so much to do outside. I am always told. Then they envy me for staying here. They keep asking why I’m not outside more often, there is so much to do and see. After that, they wish they could repose here more. I feel sorry for them. They come here on holiday. How much better is to live here! For quite a while I only look out through the feathers. I came to the conclusion that the outside is too scary on its own. I only visit places that can be seen under these wings. If there is something I had to leave this place for, I ‘ll skip it. It’s not worth it for me. I’ve nestled here. If I leave my place, it gets cold. It’s gonna be freezing too when I climb back and I don’t like that. Am I cheeky? Lazy? Disinterested? Maybe I am. I take all the labels! Just let me stay here!
Loccsanás
Kék. Hűvös. Vad. Sok. Áramló. Elsöprő. Ilyen vagy.
Splatter
Blue. Cool. Wild. Much. Streaming. Overwhelming. That’ what you’re like.
Mintha megérkeztem volna valahova. Semmit sem látok. Vakító fehérség kívül-belül. Ki sem tudom nyitni a szemem. Vagy már rég nyitva van és ennyit lehet kivenni ebből a helyből. Nem is tudom. Akkora a nyugalom. Talán az nyilvánul meg köd formájában. Szinte vágni lehet. Az egész testem csendesen becsatlakozik a néma imádásban, ami itt zajlik. Minden sejtem külön-külön hazaérkezik, mintha sóhajtana örömében. Ráveszem magam, hogy körülnézzek. A nagy fehérségből szellőben ingadozó fűszálakat veszek ki, amelyek fölöttem szinte beszövik az eget. Felülve látom, hogy a fehér köd alatt végtelen virágmező terül el. Színes kis pamacsokban villannak elő a világító gomolygás alól. Ameddig a szem ellát, csak ezek a színfoltok sorakoznak egymás után. Felszökkenek és rohanni kezdek. Elfutok addig, ameddig láttam, aztán az ellenkező irányba, aztán körbe. Aztán oda is elnézek, ameddig eddig el sem láthattam. Ott is elkószálok minden irányban. De semmi! Csak ez a végtelen virágmező. Kifulladva lerogyok a földre. A fűszálak csendes susogását hallgatva lassan ráébredek: innen nincs is kiút. Minél messzebbre megy az ember, annál inkább látja, hogy mennyi tér van még. Mintha csak tágulna ez a hely azzal, hogy újabb részeket láthatok belőle. Ez a véget nem érő mező. Örökre elvesztem.
Lost
I feel like I’ve arrived. I can’t see a thing. Blinding white inside and out. I can’t even open my eyes. Maybe it is already open and all I can make out of this scene is that fog. I don’t know. There’s such a rest here. Maybe this is what is manifested in the white fog. You could cut it. My whole body is silently joining this wordless worship that is going on here. All of my cells are coming home one by one, sighing for joy. I make myself take a look around. Waving grass is showing in the whiteness above me moved by a gentle breeze. As I sat up, I could see an endless field of flowers spreading under the glowing fog. Little spots of color are emerging out of the shreds of white. All you can see are colorful spots following each other. I jump up and start running as far as I could see, then the opposite direction, then all around. I go even there what I couldn’t even see before. I’m strolling there for a while. But there is nothing else to see. Just this endless field of flowers. Out of strength, I fell on the ground. Listening to soft hushing of the grass I came to realize: there is no way out! The further you go the more you can see how much more space there is. As if the scene was expending just by discovering new parts of it. This is a field without end. I am forever lost.
Minden nap kint ül. Legtöbbször magányosan. Nem is értem miért csinálja ezt mindig. Ha néha van is társasága, az sem tart túl sokáig, mert valahányszor visszafelé jövök már megint egyedül van. Szemlátomást, szeret egyedül is lenni. Mármint, nagyon vár valakit az biztos, de még ezt a végtelen várakozást is vidáman tűri. De vajon kire várhat így évek óta? Kicsit fura. A környéken azt beszélik, hogy Ő mindig itt vár, amióta csak vissza tudnak emlékezni. Lehet meg kellene nézni, hogy mégis kivel akar találkozni…Talán egyszer oda kellene mennem hozzá.
Már tudom kire várt eddig. Rám.
The waiting one
He sits there every day. Mostly alone. I can’t really get why. When He sometimes has a company it doesn’t last long eighter. Anytime I return I see Him lonely again. Obviously, He also loves sitting on His own. Actually, He must be waiting desperately on someone but He bears even that endless anticipation joyfully. It is a bit creepy. Who is He waiting for? In the neighborhood, they say that He has been waiting there since they can remember. Maybe I should find out who He wants to meet that bad… Once I should walk up to Him.
Now I know Who He was waiting for. Me.
Víz és vér
Dárdahegy. Halk pukkanás. A fröccsenés elől hátraugrok. Mégis az egész arcom nedves. A ruhám is foltos. Vagyis nem. Örökre folt nélküli.
Blood and water
Spearhead. A soft popping sound. I jump from the splash. However, my face is wet. My dress full of stains. Actually, not. It is forever stainless.
Éjszaki evezés
Az egész éjszaka a miénk. Menjünk valami ismeretlen helyre. Valami sejtelmes és nyugodt tájra. Valahol, ahol magunk lehetünk és közben csodálatos látványban van részünk. Ez lett belőle. Azt hiszem, hogy ezt megoldottad.
Night rowing
The whole night is ours. Let’s go to an unknown place! To some mystical and silent landscape. Somewhere, where we can be on our own and stand in awe of a wonderful view. That came out of it. I think you’ve nailed it!
Itt egy másik tesónak írt levél részlete. Ahogy írtam neki, éreztem, hogy ez sok mindenkinek szól. Mondjuk nekem tuti. 🙂
Sajnálom, hogy ez van most a családoddal. Mindenképp imádkozom érte. Nem is kell feltétlen tudni, hogy milyen kapu meg hogy min keresztül támad az ellenség sokszor. Mert nem az ő munkájával kell foglalkoznunk első sorban, hanem azzal, hogy Jézusban teljes biztonság és győzelem van. Inkább ezzel kell átmosnunk a gondolkodásunkat, ahhoz, hogy tudjunk abban az új teremtésben járni, amit Jézus megszerzett nekünk. Sokszor ilyenkor valami nagy kulcsot akarunk kapni, amivel elbánhatunk az ellenséggel, de a legnagyobb szellemi harc igazából a fejünkben van. Hogy el merjük a hinni, hogy Jézus miatt minden rendben, akkor is ha látszólag nincs. A hit az nem akaraterő, nem igyekezet és még csak nem is démonkaszabolás. A hit megpihenés abban, amit Jézus megszerzett. A legnagyobb csapást akkor mérjük az ellenségre, ha a vihar kellős közepén édesdeden pihenünk, ahogy Jézus is tette. Kívülről ez lehet nemtörődömségnek tűnik, de a leghatékonyabb fegyver a világon az ellenség munkájának lerontására. Ugyanis a szellemi erődítmények nem máshol vannak, mint a fejünkben. Ha az agyunkban nincs az ellenségnek egy olyan támaszpontja, hogy „ebből lehet nagyobb baj lesz, ki tudja mi a baj, jaj csak nehogy, mi lesz, ha”, akkor igazából az ellenségnek nincs fogása rajtunk. Ahogy Jézus is mondja, hogy jön e világ ura és nincsen bennem semmije. Szóval az egyetlen valós szellemi harc, ha elutasítjuk azt, hogy mi harcoljunk, és tehetetlen nyugalommal szundikálunk a hajópadlón. Mert ez mutatja azt a győzelmet, amit Jézus szerzett. Mert ha Ő igazán győzött, akkor nekem már nem kell küzdenem. Csak azon kell lennem, hogy ne építhessen támaszpontot a kételyekből a fejemben. A gondolatokkal teremtünk. A kételyeket is megtapasztalhatóvá tudjuk tenni, ha azon van az elménk, épp úgy ahogy a békés megpihenéssel manifesztálhatjuk azt a Valóságot, amit Jézus megszerzett.
Az evangélium röviden magamnak:
1. Legyél tehetetlen!
2. Ne állj ellen!
3. Élvezd!
4. Repeat!
The gospel in nutshell for myself:
1. Be helpless!
2. Don’t resist!
3. Enjoy!
4. Repeat!
1. Délelőtt nem csinálni semmit!
2. Forrócsokit csinálni!
3. Válaszolni a kérdésekre!
4. Meghallgatni Jézus válaszait!
5. Sírni!
Jó étvágyat!
Egy tesónőnek válaszolva ezt hozta ki Szent Szellem. Gondoltam másnak is lehet üzenet. Nekem mindenképpen. 😃
Nincs mit tenned, mint bízni abban, hogy Ő cselekszik. Ez a feladatod. Nem kér semmi mást, csak hogy maradj nyugalomban és csak dicsőíts és pihenj az Ő jelenlétében. Miközben te nem teszel semmit, csak megpihensz tudva hogy majd Ő megoldja, Ő cselekszik. Akkor akadályozzuk az Ő munkáját, amikor kapkodunk és a mi megoldásainkban bízunk ahelyett, hogy abban bíznánk, hogy majd Ő csinálja. Muszáj, hogy tegyen valamit, mert Ő hűséges és mindenható. Egyébként sem tud más segíteni Istennek, abban amit csak Ő tud tenni. Szóval csak hátráltatni tudjuk, ezért jobb ha nem próbálkozunk semmivel, hanem leűlünk a lába elé és várunk rá. Jézus annyira vágyik arra, hogy Vele legyél. Tölts időt azzal, hogy csak beszél hozzá, dicsőítesz vagy csak csendben vársz Rá. Csak ülsz és közben tudod, hogy ott van. Ő ilyenkor cselekszik, amikor mi teljesen feladjuk, hogy magunk megoldást keressünk és leűlünk a lábaihoz és csendben várunk. A semmi a legtöbb az Isten királyságában. Akkor nem akadályozzuk Őt. Mert Ő akar is cselekedni és képes is, csak ne maszatoljunk bele. Isten szívesen átadja a kormányt a kezünkbe , ha vágyunk rá, de akkor már hogy kérhetjük számon, hogy „Jézus, hova vezettél?” Ő csak arra vágyik, hogy bizzunk már annyira benne, hogy nem futkosunk ide-oda. Persze bízni sem tudunk magunktól. Azt is csak Ő adja. Nincs semmink. Teljesen tehetetlenek vagyunk. Adjuk hát át magunkat neki. Nála úgyis megvan, amit össze akarnánk kuporgatni nagy erőfeszítéssel. Hagyjuk, hogy ajándékba adja azt, amit most ki akarunk tépni a kezéből.
Mai kijelentés: amelyik eper nem jön le magától, azt nem is érdemes leszedni.
Revelation for today: the mulberry that doesn’t come off automatically is not worth picking.
Szióka!
Ma írtam egy tesónőnek és ez lett belőle. Úgy érzem osszam meg veletek. 🙂
Amit az Úr nyit ki ajtót, annak nincs hátulütője, főleg nem olyan ami rombol (szétszedi a családot stb). Szóval, ha az Úr most akarja beteljesíteni, amit ígért, akkor majd nyít Ő kapukat és nem nekünk kell feszegetni a zárt ajtókat vagy erővel berugni azokat. Amit az Úr nyit ki az egész egyszerűen csak úgy nyitva van, nem kell küzdeni érte, csak be kell sétálni rajta. Nem szabad belemenni, hogy mi magunk próbáljuk beteljesíteni az Úr igéreteit. Ezt csinálta Ábrahám is, amikor türelmetlen volt és nem várta ki amíg az Úr lépett és adott neki gyereket, hanem inkább megoldotta saját maga. És nem lett annyira jó vége. Isten amikor ad egy igéretet, akkor Ő csak azért mondja el, hogy tudjuk, h mit fog Ő (és szigorúan csak Ő, és nem a mi trükközésünk) elvégezni. Nem azért adja az igéreteit, hogy magunk kiokoskodjuk, hogy hogyan lehetne megcsinálni.
Légy csendben (nyugalomban, várakozásban), és (csak egyszerűen) tudd, hogy én vagyok az Úr. Ez van a zsoltárokban. Egyszerűen Isten munkáját nem kell kivenni az Ő kezéből. Az az Ő munkája, amit Ő végez. Sokszor nem csak azért tapasztalunk nehézséget, mert az ellenség támad, hanem azért mert magunk igyekszünk azon, amit az Úr el akarna végezni helyettünk.
A jelenésekben az van, h : Adok eléd a nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat. Nos, ha nincs előtted nyitott ajtó, akkor ne döngesd és ne pánikolj, h miért nem nyílik ki. Amit az Úr nyit ki, azt észre fogod venni, mert mind a két szárnya tárva nyitva lesz a kapunak, anélkül, hogy egyet is kopogtál volna rajta. Várd meg, amíg az Úr nyit ajtót. Azt mondja az Úr a Mózesnek, hogy én megyek előtted. Vagyis nem nekünk kell elől menni. Vagyis az Úr megy elől, mi meg észrevesszük, hogy merre jár és megyünk a nyomában. Ott már ki van taposva az ösvény, ahol engedtük, hogy Ő menjen előttünk. Nem nekünk kell sérülések árán ösvényt törni magunknak.
Nem nagy kijelentés, de ez így van. Az a nyitott ajtó, ami nyitva van. Nem az a nyitott ajtó, amit mi kifeszegetünk meg betörünk magunknak. Ha ezt teszük, akkor nem kell csodálkozni, hogy az ajtó túloldalán nem az igéret beteljesedésével találkozunk, hanem az erölködésünk gyümölcsével és csalódunk, mert az Úr nem ezt mondta nekünk, hogy ez így fog kinézni. És tényleg nem ezt momdta, csak leszedtük zölden a paradicsomot és nem olyan finom még. Nem lehet hamarabb birtokba venni az ígéret földjét, minthogy odaérnénk. Istent nem lehet siettetni. Meg lehet próbálni, de akkor kevesebbel kell beérjük, mint amit Ő eredetileg nekünk szánt.
Csak mert az Ő ajándékai, Tőle származnak. Kizárólag. Nem kiegészítve a saját erőfeszítéseinkkel.
Minden jó ajándék Tőle jön. Szóval, amikor valami a mi igyekezetünkből jön, az nem jó. Soha nem lesz jó. És pláne nem lesz ajándék. Mert az az ajándék lényege, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül Jézus kezünkbe nyom valamit. Szóval könnyű felismerni, hogyha valami az Atyától van. Mert az mindig egy ajándék. Valami amiért nem mi kapálóztunk és mégis a miénk.
Semmi szellemi. Csak ki akartam próbálni a lila festéket 😃
Aztán ez lett belőle. Egy téren kívüli táj. Összeolvadó virágmező, hullámai mint egy tenger összemosódnak. Ez tükröződik vissza az égen is. És végtelen, vakító fehér fény. Jelenleg ez az egyetlen megoldásom arra, hogy azt mondjam: Itt vagy! Úgy élvezem, hogy itt vagy. Áradj át! Világíts át rajtam. Akarok elveszni ebben a fényben. Gyönyörűség, szín, fény… mind te vagy.
Lavender field
Nothing spiritual. I just wanted to try out the purple paint. 😃
Then this came out o fit. A landscape out of time and space. A field of flowers merging, its waves are becoming one. This is reflected in the sky. And an endless, blinding light. At present this is y only solution to say: You are here! I enjoy you so much! Flood through! Shine through! I want to get lost in this light. Pleasure, beauty. Color, light… they are all you.
Örök pihenés, teljes tehetetlenség, végtelen öröm. Nulla feszültség, nincs feladat, teher nem ismert. Örökkévaló vizek mossák a túlpart homokját. Időn és téren kívűl. Mindennek vége, egy pár évmilliót ráérek ezen a parton ücsörögni és várni. Várni Rád. De inkább várni Veled. Az egyetlen mozgás, ahogy a mennyei lényeg csapatokban özönlenek és kavarognak véget nem érő táncukban a „Menny” egyik részéből a másikba repülve. Feladatot teljesítenének? Talán! Sokkal inkább élvezik, ahogy alakzatokba tömörülnek, egyenként és együtt a ennek a jelenetnek a részei lehetnek. Céltalanul. Az öröm az egyetlen oka, annak, amit tesznek.
Unbroken peace
Eternal rest, total undoing, endless joy. Zero tension, no task, burden unknown. Endless waves are washing the sand of the other shore. Out of time and space. Everything is over, I can spend a few billion years sitting and waiting here. Waiting for You. Rather waiting with You. The only movement is the heavenly creatures streaming, flying from one side of „Heaven” to the other, having their endless dance. Are they fulfilling a task? Maybe! Much more they are enjoying being part of this scene one by one and corporately. They are taking up forms. Pointlessly. Joy is the only reason for their actions.
Víz alatt, végtelen kékség. Áradó, csöpögő nyugalom. El vagyok temetve a víztömeg alá. Még sincs rajtam súly. Kedves, friss áramlás, kavargó, élénkítő valóság. Az egyik arcod. Nyugalom és pezsdülés egyszerre.
Emerged
Underwater, endless blue. Flooding, dripping tranquility. Buried under the weight of water. Still, there is no burden on me. A kind, fresh stream, awakening reality. A face of you. Calmness and stirring.
Vékony, félig áttetsző rétegek válnak szét vagy szakadtak át egymás után. Áradó virágillat, szellő érintése, mintha selyemkendők lobognának körül. Előrehaladás, hihetetlen gyorsasággal, minden erőfeszítés nélkül, lebegve, valami húz, szippant felfelé. Egyre beljebb jutok, de mindig ugyanolyan távol maradok, közben pedig végig a kellős közepében vagyok. Vele forgok, benne forgok, egy vagyok Vele. Ez a folyamat maga is Ő. Ő az út is, nem csak a cél. Az egész hullámzó, lebegő tánc is Ő. Az Ő természetének bemutatása.
Membrane
Thin, half-transparent layers depart or split one after the other. Streams of flowers, the touch of the breeze as silk scarves surrounding me. Progress, incredible speed, without any effort, soaring, something is pulling me, soaking me up. I am getting forward on the inside, still, I am just as far. Meanwhile, I am just in the middle of it. I am rolling with Him, I am rolling in Him, I am one with Him. This process itself is Him. He is the way, not just the destination. This waving, lingering dance is Him as well. A demonstration of His nature.
Egy örök kapocs a menny a és a föld között. Egy csatorna, amin keresztül állandóan árad át a menny hozzánk. Isten lakhelye, a hely, ahol Ő érezhető, hallható, látható, kézzelfogható. Ez a csatorna te vagy, te voltál a csatorna a két világ között, a juhok ajtaja, a kapu. Most pedig én vagyok úgy a viláégban , mint te. Szóval én vagyok a a Kapu. Én vagyok a csatorna, rajtam keresztűl folyik a menny, Én vagyok az angyalok leszállópályája, a kivezető csatorna. Én vagyok most már te, a Találkozás helye, a metszet menny és föld között. Ahol egyszerre történik a kettő. Te vagy így. Mostmár én is így vagyok. Miattad örökre metszésben vagyok. Része mindkét világnak, élhetem mindkettőt és a kettőt egyszerre is. Ez a csoda, ez az Új Teremtés. Jákób létrája vagyok, a hely, ahol Isten lakik.
Jacob’s ladder
An eternal link between Heaven and Earth. A channel, through which heaven is streaming down to us. The dwelling place of God, a place, where He is audible, tangible, visible, sensible. This channel is You, you were the channel between the two worlds, the sheep’s gate, the door. Now I am in the world as you are. Now I am the gate. I am the channel, heaven is flowing through me. I am the landing field of angels, the drain of Heaven. Now I am You, the place of Encounter, the section of Heaven and Earth. Where both of them are taking place. You are that. And now I am that too. I am always in the section, part of both worlds. I can live both and each of them. This is a miracle, the New Creation. Jacob’s ladder, a place, where God dwells.
Egy mennyei táj, a másik kedvenc helyem Jézussal. Remek helyszín egy szerelmes sétára az Egyetlennel. Szaladni a virágos mezőn és ugrálni, szökdelni Neki. Futni együtt. Céltalanul. Csak örülni egymásnak.Fogkefével festve.
The field.
A heavenly landscape, another favorite place with Jesus. Awesome venue for a romantic walk with the One. Running on the fields with flowers and jumping and skipping to Him. Running together. Rejoicing in each other.
Painted with a toothbrush.
A lugas
Sokszor „semmi különös” nem történik , amikor az Úrral vagyok, csak sétálunk és beszélgetünk. Ez az egyik kedvenc helyem a Kertben. A lugas, ahol kijelenti az ő szerelmét. (Énekek Éneke). Néha pedig csak ülünk és örülünk annak, hogy együtt vagyunk. Csak úgy vagyunk. És nem történik semmi. Szó szerint. Csak együtt VAGYUNK.
The arbor
Many times „nothing special” happens, when I am with the Lord, we just walk together and talk. This is one of my favorite places in the Garden. The arbor where He reveals His love. (Book of Songs) Sometimes we just set and enjoy being together. We just simply are. Literally. We ARE just together.
Ez történik, amikor kizárunk minden tényezőt és gondolatot és arra kényszerítjük magunkat, hogy elengedjen mindent Rajta kívül. Nem nézünk se jobbra se balra, mint egy eszelős figyelmen kívül hagyva, rohanunk előre és akkor megtörténik. Elkezd vonzani magához. Egyszerűen magához ragad. Beszippant a másik dimenzió. Az Ő Szerelme.
Race
This happens when we exclude every factor and thoughts and force ourselves to let go of everything else but Him. Not looking to the right either to the left, like an obsessed, running forward, and then it happens. He starts drawing us to Himself. The other dimension soaks us up. His Love.
Itt az ideje, hogy kiszálljunk mind a világi mind pedig a keresztény mókuskerékből és megismerjük az Ő igáját. Kezdjük el az Ő békéjéből kiindulva tenni bármit, amit teszünk! Ezt a leckét most kezdem tanulni és lassan, de haladok vele.
It’s time to get out of not just the rat race of the world but the christian version of it as well and get to know His yoke! Let’s do everything we do from His peace! This is a lesson I’ve just started to learn.. slowly but I advance.
Ez egy festő tesó, Zsuzsi alkotása. Címe Mamutfenyők. Minket Isten nem magányos cédrusoknak teremtett. A mamutfenyők önálló fáknak látszanak, ám a felszín alatt össze van kapcsolva a gyökerük. Ez az egyetlen módja annak, hogy meg tudjanak állni és ne dőljenek ki, hiszen annyira nagyok és magasak, hogy ha egyedül lennének, nem lennének képesek megállni. Isten összekapcsol téged, csak azért, hogy olyan magasra tudj nőni, amilyennek ő szeretné. Megállhatsz egyedül is, de korántsem tudod betölteni azt az elhívást, ami ki lett rád szabva. Ő azt szeretné ha a felszín alatt össze lenne fonva az ő teste. Még akkor is, ha ezek a fák teljesen különállónak tűnnek, mindegyik egyedi, mégsem képes egy sem megállni egyedül. Csak nézd ezt a képet egy pár percig csendben és Isten beszélni fog hozzád a helyedről!
This is a work of a sister. The title is Redwood trees. God didn’t created us to lonely cedars. The redwood trees seem independent but their roots are knitted below. This is the only way they can stand and not fall over, because they are so tall and huge if ther were on their own they couldn’t stand. God connects you so that you grow as tall as He wants you to grow. You can stand on your own, but you can hardly fulfill what you are called to. He wants His body knitted below the surface. Although these trees seem perfectly independent, all of them are individual,none of them is able to stand on their own. Just watch this painting for a few minutes and let God talk to you about your position!
A kép címe Áradás. A 2015-ös dicssuliban festettem. Az élő víz folyamai áradnak, Isten pedig hív bennünket, hogy ússzunk, fürödjünk benne, legyünk folyamatosan az ő áradó folyamában. Ő folyamatosan árasztja felénk és mi pedig aláállhatunk. Amikor ezt festettem én csak néha álltam a zuhatag alá… most már odaköltöztem. 🙂
The title is Flooded. I painted it in the Summer Worship School in 2015. The streams of living water are coming and God is calling us to swim in it and just be continuously in his river. He pours these streams without interruption and we can stand under it. When I painted this I just visited these streams.. now I moved there. 🙂