Kérlek, hadd essek szerelembe veled!

Feladásra kényszerültem.
Ez az önfeladás művészete.
Akarlak szeretni. De nem megy.
Be kell lássam: képtelen vagyok erre.
Minden tőlem telhetőt megtettem.
Ennyi volt. Kész. Vége
Csak vágyok rá. De nem szeretlek…

Kérlek, hadd essek szerelembe veled!

Azt gondoltam, menni fog ez.
Majd kereslek, törődök veled.
Igazán odaszánom magam.
Kiderítem mire is teremttettem.
Pontot teszek a talány végére.
Nem érem be kevesebbel,
minthogy folyton veled éljek.
Ha senki nem is tart velem,
én végigjárom ezt az utat.

De ez nem így lett kitalálva…
Kevés ide a szenvedély.
Az elhatározás.
A lelkesedés és sóvárgás.
Áldozatkészség és odaadás.
Ide kell valami más.
Valami, ami nincs a kezemben..

Hadd essek, kérlek szerelembe veled!

Akár szomorú is lehetne ez.
Rádöbbenni, hogy ennyi.
Csőd. Kudarc. Pofára esés.
Téged nem lehet csak úgy szeretni.
Ez nem jön belőlem
Ehhez valami több kell.
Valami, ami nincs meg nekem.
De biztosan megvan neked.

Hadd essek, kérlek, szerelembe veled!

Azért feltétel nélküli, mert csúnyán vissza lehet élni vele. Ha nem lehetne, akkor máris lenne egy feltétele. 🙂

It is unconditional because you can badly misuse it. If you couldn’t, it would already have a condition to it. 🙂

Rendíthetetlen ország

Ha hallod, hogy itt vagy ott,
rá se ránts! Kamu.
Mindenhol van. Köztetek.
Az ágy alatt, a polc sarkában.
A szekéren, a malomban.

Mikor jön az alapítás?
Valakinek csak meg kell szerveznie
a közigazgatását. A felépítést.
Legalább egy erős katonai vezetőre
feltétlen szükség van. Az lehetnél te.
Aki összerántja itt a dolgokat.
Elnáspángolja a rosszfiúkat,
rendesen leszámol a gonoszokkal,
és rendet teremt egyszer s mindenkorra.
Persze, hogy mindenhol van.
Vagyis lehet. De akkor legyen itt!

Hát legyen! Alighogy kigondoltad. Teljesült is.

De hogyan? Mi a következő lépés?
Bármire kész vagyok! Egy szavadba kerül.

Hát. Ööö. Sehogyan. Nem kell érte tenni,
mert már jelen van. Ennél jobban nem tud eljönni.

Na ne mondd! De úgy valóságosan!
Tied az erőm és a kardom.
Parancsára várok. Szolgálatára Uram!

Arra semmi szükség. Pihenj egy kicsit.
Itt az a szabály, hogy én szolgálok.
Rendben. Akkor abban segítek, ahogy bírok.

Inkább ne, kérlek. Már megvagyunk.
Nem sokat tehetsz hozzá az igyekezeteddel.
Őszinte leszek veled: Inkább káros!
Ha pihensz, kevésbé akadályozol.

Majd megértem. Szóval akkor hogyan alakul a terv?
Melyik résznél járunk? Csakhogy belelássak.

A legvégén. Meg van oldva. Pipa.
A kivitelezés megtörtént. Elvégeztetett.

Ajjaj. Na de mégis! Úgy az anyagi világban
is szeretném látni már kibontakozni.

Fogod. Akinek van füle és szeme
az lát és hall. Megmondtam az elején.

Hm. De mi lesz az elnyomással?
A tömérdek igazságtalansággal?
Mégsem hagyhatod ezt tovább!
Csak azért jöttél, hogy felszabadíts?
Nemde? Te magad is így jelentetted be.

Azért vagyok jelen, hogy felszabadítsalak.
Igen… Abból a vakságból, ami miatt nem látod
hogy a Királyság itt és most van.

De hát ki fogja ezt létrehozni, ha nem te?
Bocsánat. Láthatóvá tenni? Fenntartani?
Elég törékeny dolog ez a te uralmad,
ha amellett, hogy már eljött, ekkora a gáz.

Hm. Érdekes gondolat. Nem akarlak megbántani,
de az enyém egy rendíthetetlen ország.

Ha azért csinálsz vagy nem csinálsz valamit, hogy emiatt ne maradj le az én jelenlétemről, akkor hagyd abba! Én adom a jelenlétem anélkül is. Kár lenne közelségemet bármi máshoz kötnöd, mint kettőnk örök és elválaszthatalan egységéhez.

If you do or don’t do something just so that you wouldn’t miss out on my presence, stop it! You don’t need to relate our fellowship with each other to anything else but our eternal and unbreakable union.

Bármilyen felháborítóan hangzik is: jogosan bocsátottam meg. Megérdemelted, hogy megváltsalak. Jogosan hoztam ekkora áldozatot. Tényleg ennyit érsz. Nem túlzok. Teljesen ésszerű, hogy vágyok rád. Jogosan szerettem beléd. Igazság szerint valóban ennyire értékes vagy.

No matter how outrageous it sounds: it was right to forgive you. You are worth being saved. It was right to make such a sacrifice. You are really worth that much. I don’t exaggerate. It makes perfect sense on my part to desire you. It was reasonable for me to fall in love with you. As regards truth, you are really that valuable.

Azért annyira nem kell meglepődni. Ugyancsak gyakori az ilyen. Hány nagyra becsült vezetőt láttunk már egyik napról a másikra elbukni? Minden hétre jut egy ilyen botrány. Az előzőek sem voltak sokkal jobbak nála, valljuk be! Elég kihívás az újságíróknak változatos szalagcímeket gyártani szenzációt taglaló cikkek tömkelegéhez. “Még egy elismert vezéregyéniség jó hírére került folt”, vagy “Követők sokkhatás alatt állnak, az elöljáró éveken át rejtett élete napvilágra került”. Ez egy hétköznapi dolog szinte. De hát, hogy éppen ő? Olyan nagyra van azzal, hogy Isten az élete értelme. Hány nótát írt erről? Az egész nép ezeket fújta, hogy a zenei fesztiválokat ne is említsük. Ezerszer láthattuk az országos rendezvényeken, ahogy elérzékenyülve előadta ezeket a slágereit. Hogy odavolt érte mindenki! Mekkora csődület volt a kapuk előtt! Órákkal hamarabb kellett érkezni, ha jó helyet akart kapni az ember. Mennyi feldolgozás készült az alkotásairól! Minden idők legnagyobb művésze. Mégis akkorát bukni! Ilyen magasról? Bele se gondolt, hogy hányan követték? Milyen példát mutat a rajongóknak? Majd nem csodálkozok, ha közülük többen is arra jutnak, hogy ha ő megtehette akkor, az nem is olyan óriási baj. Nem szeretnék lehangoló lenni, de könnyen meglehet, hogy ez a a fajta erkölcstelenség egy egész mozgalommá válik miatta. Elszeretni más nőjét… Nem mintha most történt volna először ilyen a történelemben. Csak hát pont ő? Aki olyan fennkölten hangoztatta, hogy az Úr útjain akar járni. Hát most aztán jól bemutatta, hogy milyen az istenfélő férfi! Otthon lustálkodik, míg mások az életüket áldozzák. Közben meg elcsábítja a barátja feleségét:.. Ilyenek ezek a mai nagy isten emberei. Hol kerék, hol talp. Egyik nap még őrülten táncolnak egy nemzet szeme láttára, másnap meg szeretőt szereznek.
Szerintem mindig baj volt azzal az emberrel. Milyen őrjöngést vágott már le a legutóbbi ünnepen? A legaljával együtt bolondozott. Teljesen kivetkőzve önmagából. Emlékszel? Jaj, meg amikor tavaly előtt, amikor az a történelmi banzáj volt… Tudod. Eksztázisban vonaglott, mint egy háborodott, gátlástalanul őrjöngve. Az sem volt éppen egy kifejezetten tekintélyes pillanata. Felesége is megszólta ezért. Azt hallottam az egyik alkalmazottjától, amikor bizalmasan beszéltünk. Meg is értem. Így illik viselkedni annak, akire egy ország felnéz? Nem gondolnám! Na, mindegy is. Egy kis bolondozás belefér talán. Bár azért ez az orbitális magamutogatás nem éppen valami alázatos szívre utal. Neki feltétlen be kellett bizonyítania az egész világnak, hogy mennyire szellemi?! Nemhogy bezárná még az ablakát is, amikor imádkozik. Senki másra nem tartozik az, csak rá meg Istenre. Nem titok, ő egy ilyen fennhéjázó alak volt azért korábban is. De nem sejtette senki, hogy ez nem csak egyszerű hiúság. Arról nem is beszélve, hogy mennyit költött arra a bizonyos ünnepre! Vannak ismerőseim az adminisztrációnál. Evés-ivás, tobzódás. Szinte patakok folytak a tereken. Vörös árban úszott az utca.
Na, azért ez sem vall valami kiegyensúlyozott személyiségre. Persze az is benne van, hogy fiatal korában sokat bántotta a felettese. Szerintem máig nem dolgozta fel. Látszik is rajta. Valami elgurulhatott nála akkoriban. Na de a legutóbbi húzása! Ez nem valami aprócska jellemhiba. Nem lehet csak úgy elsiklani fölötte, ha komolyan vesszük az írásokat. Ez gonoszság. És a bűnt bűnnek kell nevezni. Az erkölcstelenség melegágya, amikor még csak felelősségre sem vonjuk ilyenkor az illetőt. Azért mégiscsak a legtekintélyesebb vezető! Nem akárkicsoda. Mert még ha egy átlagember csinál ilyet… Biztosíthatlak, nem fogom engedni, hogy szó nélkül hagyja ezt a közösség, vagy egy kis ejnye-bejnyével intézze el. Mert már egy párszor elkövettük ezt a hibát, aztán mi lett belőle?! Katasztrófa! Jobb elejét venni a dolognak. Néhány könnycsepp meg bocsánatkérés után megsimogatni, hogy jól van, semmi baj, Spongyát rá! Aztán csodálkozunk, hogy a gyermekeink azt sem tudják mi a jó és mi a rossz, mert ilyen kétes életű példaképeket állítunk eléjük.
Túlzások, hiúság, magamutogatás és szellemieskedés. Ezek nem oly meglepőek, ha már ekkora vagyonra és hatalomra tesz szert az ember. De hogy teherbe ejtse azt az asszonyt! Mégis milyen magaviselet ez? Hol van az Úr törvényeinek való engedelmesség? A szentség és a példamutatás? Amikor bezzeg a hír kezdett volna kiszivárogni, hogy az egy éjszakára hazavitt nő állapotos, jól megrémült azért ő is. Úgy járja, ő tervelte ki, hogy elteszi a férjet láb alól.
Persze. Hogy ne legyen még nagyobb botrány. Hát ez sem igazán sikerült a szerencsétlennek. Ha már benne van az ember a slamasztikában, nem könnyű kimászni. Levonhatjuk a tanulságot ebből: így jár, aki vétkezik és ellenszegül az Úr törvényének. Mózes is megmondta.
A lényeg, hogy hiába halt meg “véletlen” a fiatalasszony férje, a mi világhírű dicsőítőnk nem úszta meg szárazon. Eléggé hamar kiderült az ügy. Még maga Isten is küldött neki egy figyelmeztetést, ha jól hallottam. Sejteni lehet, hogy a mellette álló elit is alaposan megfedte aztán ezért. Állítólag összekapta magát egy kicsit. Megbánta. Vagy valami ilyesmi. Ki tudja, hogy mennyire szívből volt az. Na persze, ilyenkor menti az ember, ami menthető. Én is azt tenném. Mondjuk, én sosem kerülnék ilyen helyzetbe. Ennél sokkal apróbb bűnt sem engedek én meg magamnak. Ha istenfélőnek tartom magam, ez a minimum, hogy szentül élek, nem? Hát dehogynem! Na, de mégis milyen ember az ilyen? A saját barátjával ezt tenni? Megalázni a feleségét ország-világ előtt? Hát rendkívüli dicsőítő, mondhatom! Még a 10 parancsolat betartása sem jött neki össze. Sok egyszerű polgárnak magától értetődő, hogy nem követ el házasságtörést. Ez van. Nincs mit tenni. Hiába tartotta mindenki olyan különleges felkentnek, most napvilágra került, hogy mennyire elég ez a nagy kenet. Elbukott a második kanyarnál. Nem sokat ér, úgy tűnik, ez a látványos lelkesedés Isten iránt. Gyönyörű, érzelgős művek. Sírás és szenvedély. Kiváló komponálás, kézműves hangszerek. Aztán csak egy szép alkatú nő kell és vége a dalnak. Szó szerint. Egy biztos, örökre elvesztette a tekintélyét a szememben. Nekem ne énekelgessen Istenről, miközben vér tapad a kezéhez!
Hát igen. Honnan veszi a bátorságot, hogy szervezzen ilyen képzést, meg olyan csoportot, mondván, hogy Isten dolgaira neveli a népet? Majd pont egy ilyen személy fog minket Isten útjaira tanítani, aki egy erkölcsös pogány szintjét nem üti meg! Hát azért álljon meg a menet! Mégis hova jutottunk? Engem többet így fel nem ültetnek! Emlékszel még, testvér, a kezdetekre? Hogy fellelkesültünk, hogy végre egy olyan vezető , aki így szereti Istent. És milyen eltökélten keresi! Órákat tölt az Úr jelenlétében és erre biztatja a követőit is. Páratlan befolyását arra használja, hogy tömegeket vezessen Isten imádatába. Fantasztikus! Hogy el voltunk ettől ájulva?!
Tartott, amíg tartott. Vagy talán soha nem is volt igazi. Mert, valljuk be, ha igazán szerette volna Isten, akkor nem követ el ily gyalázatos tettet. Ilyenek a halandók. Felmagasztalják őket, aztán azt hiszik, minden az övék. Bármit megengedhetnek maguknak. Ezt szépen tönkretette az már biztos. Így táncoljon az ember a koronázási ünnepélyen! Üssön meg a guta, ha még egyszer valaha együtt skandálom a tömeggel, hogy “Isten szíve szerinti férfi”.

Szeretnélek úgy szeretni, ahogy vagy. De hogyan tegyem, ha sosem mered mutatni, azt amilyen éppen vagy? Ha mindig elrejted magad és még annyi időre sem veszed le a maszkot, hogy megszeretgethessem azt, aki alatta van? Így kénytelen vagyok az éppen aktuális maszkodat szeretni! Ettől persze még inkább azt hiszed, hogy csak önmagad egy részét elrejtve vagy szerethető. Még számomra is, hiszen csak így szoktad megélni a szeretetem. De ez azért van, mert csak így engeded. Rákényszerítesz. Én mindvégig arra vágyom, hogy azt szerethessem, aki vagy. Vagy amilyen éppen vagy.

I’d like to love you the way you are. But how can I do that if you never dare to show what you are like at the moment? If you always hide yourself and don’t take off the mask, not even to let me love on the one behind it? Because of that, you think you are only loveable when hiding a part of you. Even for me. As you exclusively experience my love in that state. You force me to that. All the way, I am longing to love who you are and what you are at the moment.

Egyesek annyit vannak velem, hogy képesek legyenek funkcionálni. Mások magasabbra teszik a lécet: annyit vannak velem, hogy át tudok rajtuk folyni… Ez mind csodás. Nagy örömöm van mindekettőben.
De ki fog engem magam miatt szeretni?

Some spend enough time with me to be able to function. Others raise the bar: they are with me enough to have me flowing through them… It’s all great. I have such joy in both of them.
Still, who will love me for myself only?

Amikor hibázol… Nyugi! Az nem te vagy. Csak az a kérdés, hogy te tudod-e. Mert ha tudod, akkor nem teszed meg. Ha pedig nem, hogyan is lennél képes annak az ellentétét tenni, mint amit hiszel magadról? Amikor azt hiszed magadról, hogy hibás vagy, mi mást tehetnél, mint hibákat?

When you make mistakes. .. Chill out! This is not who you are. The question is whether you know that about yourself. If you do, you never do that. If you don’t, how could you do the opposite of what you believe about yourself? When you believe you are a mistake what else could you do but mistakes?

Annak a visszatükröződése vagy, amin mostanában volt a figyelmed. Tükör vagy. Szóval amikor azt látod, hogy valaki nagyon hasonlít rám, az nem azért van, mert „előrébb jár”, vagy jobbak az adottsgai. Egész egyszerűen, amikor jó irányba van fordítva tükör, akkor a megfelelő képmás jelenik meg rajta. Kémpmásnak lettél teremtve. Hogy felém fordulva, kirajzolódjon az arcom rajtad.

You are the reflection of what your attention has recently been on. You are a mirror. When you find someone who really looks like me, it’s not because the person is „ahead of you” or has better skills. It is so simply because when the mirror is turned the right way, the image of the facing object appears on it. You are created to be my image. To have my face depicted on your mirror by turning towards me.

…Meg kell hagyni, hogy szeret feltűnősködni. Igen. Eléggé különc alak. Az ilyesmi büszkeségre utal. Ha igazán alázatos lenne, nem ilyen szuperszelleminek tűnő kiugrásokkal próbálná magára vonni a figyelmet. Szerényen végezné inkább az Úr munkáját. Annak lesz a legnagyobb jutalma a mennyben, aki észrevétlen szolgál itt a földön.
Bizony, testvér, ez így van. Ha igazán szent motívációja lenne, szorgalmával és hűségével tűnne ki a többi próféta közül, nem pedig érthetetlen, felháborító különcködéssel. Az ilyenek mindig az egynapos világhírre törnek.
Ne is bántsuk őket, csak a hiányzó önértékelésüket kompenzálják ezekkel a botrányokkal.
Mi az, hogy! Ő egyenesen veszélyes! Milyen példát mutat ez a gyermekeinknek? Így él az, aki istenfélő, adófizető polgár? Mi vagyunk azok, akik arra vannak elhívva, hogy világítsanak és példát mutassanak. El kell gondolkozzunk, hogy mit is közvetít a pogányok felé, ha az ilyesmit csak úgy szabadon engedjük? Még a végén azt fogják feltételezni, hogy mi is egyetértünk ezzel! Arról nem beszélve, hogy ha senki nem áll ki ez ellen, terjedni fog, mint ahogy az új hóbortok szoktak. Mire észbe kapunk már egy egész irányzat lesz ezekből a szélsőségesekből. Az emberek szeretik az eszement újdonságokat. Könnyen követőkre talál, ha nem teszünk valamit. Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy nincs olyan írott dokumentum, ami engedélyezné az ilyenfajta viselkedést. Már pedig ha mi, akik ezzel foglalkozunk évek óta, nem ismerünk semmi ilyen feljegyzést, akkor bizony nincs helye egy ilyen démoni viselkedésnek köreinkben.
Egyetértek! Ki más tenne így, ha nem egy démonizált! Mi, akik Istent követjük, eszünkbe sem jutna ilyesmi. Természetesen ő azt is állítja, hogy Isten mondta neki! Ez a megtévesztés tipikus esete. Mi mást tenne egy ilyen szellemiség, mintsem, hogy a rosszat jónak kikiáltva próbáljon zavart kelteni?! Mi tudjuk, hogy jó fa, jó gyümölcs… Mégis miféle jó származhatna abból, hogy valaki embereket ijesztget a tereken? Gondoljunk csak az utcán játszadozó ártatlan gyermekeinkre? Hogy dolgozzák fel ezt a jelenséget?! Azért vannak alapvető viselkedési szabályok is! Azokat nem vágjuk ki csak úgy az ablakon, csak mert hallani vélünk valami kósza kijelentést!
Kijelentés!? Ő úgy véli, az egész tette egy üzenet! Micsoda felfuvalkodottság! Azt pedig tudjuk, hogy az honnan származik. Lucifer! Ő volt az, aki először erre az útra lépett. És mennyit magával rántott! Nem történhet meg, hogy a mi közösségünkben is hasonló következzen be! Azt gondolja, hogy ő egy isteni jel a nemzetek felé. Minek a jele? Az elmebajé?! Fel alá poroszkál a városban így! Minden nélkül… Szégyentelen! Az a hír járja, hogy ledobta zsákruháját és szandálját egy nap, amikor Isten erre utasította. Állítólag már tavaly is így élt. Csak ritkábban lehetett látni, mert a falvakat járta. De most a mi kedves kis városunkat is elérte ez a borzalom. Szörnyűség! Kénytelenek leszünk a közösség védelme érdekében kitisztítani a városból, hogy megvédjük gyermekeinket az ilyen hatásoktól.
Azt azért mégsem tehetjük! Ő az egyetlen igazi próféta a környéken. Eddig rendszerint minden megtörtént, amit előrejelzett! Más nincs is errefelé, aki szólna az Úr nevében.
Az Úr nevében? Ne nevettess! Így viselné magát Isten embere?! Ez jut eszedbe, ha egy igaz prófétára gondolsz? Egy olyan figura, aki évekig meztelenül kószál? És mindezt még isteni kinyilatkoztatásnak tartja?! Mégis minek a jele lehetne egy ilyesfajta kicsapongás? Egyszer épp a piacon voltam, amikor kint kóborolt. Magán kívül ordibálta, mint egy háborodott, hogy az Asszírok így fogják elhurcolni Egyiptom és Etiópia lakóit fogságba. Meztelenül és mezítláb. Szerintem le kell mondanunk róla, nem tehetünk mást. Meg kell fontoljuk a saját érdekünkben Ézsaiás kizárását…

Ha nem menekülsz el, biztosan találkozunk. Lásd Éden! Ha nem szaladsz el, amikor valami gáz van, akkor az egésznek a kellős közepén találkozunk. Persze így is úgy is megtalállak. Csak a meneküléssel járó szenvedést és a magány érzését is szívesen megspórolnám a helyedben.

If you don’t flee, we will meet for sure. See Eden! If you don’t run away, when things get messy, we will meet in the middle of that mess. Of course, I’ll find you anyway. But if I were you, I’d skip the suffering of running away and the sense of loneliness as well.