Függésben vagyok tartva.
Beléd vagyok zárva.
Azt eszem, amit te.
Azt az oxigént kapom, amit te.
Ott vagyok, ahol te.
Csak azt tudom hallani, amit te.
Te vagy a környezetem,
Csak azt tudom megélni, amit te.
Rá vagyok kényszerítve
erre a függésre.
Mert benned lakom.
Nem is látok mást,
csak belülről téged.
Ott ülök, ahol te.
Csak ott mozoghatok,
ahová elviszel.
Amikor megszületek,
azt mondják, szabad leszek.
De most itt vagyok, bezárva,
tökéletes függésbe rekesztve.
Valóban. Megengedem,
hogy független lehess.
Világra hozlak.
Láthatsz, hallhatsz, lélegezhetsz,
ehetsz, járhatsz, élhetsz
úgy, ahogy szeretnél.
Tőlem függetlenül.
Remélem, miután tettél
egy kört, visszatérsz
a tökéletes függésbe tőlem.
Mondta Jahve és esetlenül feltápászkodott székéből óriási
pocakját simogatva.
-Nem is olyan könnyű kihordani
téged, Emberiség!