Kérlek, hadd essek szerelembe veled!
Feladásra kényszerültem.
Ez az önfeladás művészete.
Akarlak szeretni. De nem megy.
Be kell lássam: képtelen vagyok erre.
Minden tőlem telhetőt megtettem.
Ennyi volt. Kész. Vége
Csak vágyok rá. De nem szeretlek…
Kérlek, hadd essek szerelembe veled!
Azt gondoltam, menni fog ez.
Majd kereslek, törődök veled.
Igazán odaszánom magam.
Kiderítem mire is teremttettem.
Pontot teszek a talány végére.
Nem érem be kevesebbel,
minthogy folyton veled éljek.
Ha senki nem is tart velem,
én végigjárom ezt az utat.
De ez nem így lett kitalálva…
Kevés ide a szenvedély.
Az elhatározás.
A lelkesedés és sóvárgás.
Áldozatkészség és odaadás.
Ide kell valami más.
Valami, ami nincs a kezemben..
Hadd essek, kérlek szerelembe veled!
Akár szomorú is lehetne ez.
Rádöbbenni, hogy ennyi.
Csőd. Kudarc. Pofára esés.
Téged nem lehet csak úgy szeretni.
Ez nem jön belőlem
Ehhez valami több kell.
Valami, ami nincs meg nekem.
De biztosan megvan neked.
Hadd essek, kérlek, szerelembe veled!