Bevallom: Nagy a szakadék a kettő között.
Igazság és tapasztalás.
De az igazság nem süllyedhet le a tapasztalás szintjére.
Ezért kénytelen a tapasztalás felzárkózni az igazsághoz.
Ha mégsem így lenne, akkor sem fogom odáig butítani az igazságot,
mígnem köszönőviszonyba kerül a tapasztalással.
Nem így szeretném áthidalni a kettű között tátongó szakadékot.
Inkább legyenek akármeddig ellentmondásban, csak ezt ne.
Tudom, ez a feszültség provokálja, hogy az igazság átcsöpögjön a tapasztalás szintjére.
Míg végre egy lapra kerülnek egymással.
Nem érdekel mennyire állnak távol most.
Az igazság objektív, állandó.
A tapasztalat szubjektív és sokszor illúzió.
Addig fogok ragaszkodni az előbbihez, amíg az utónbbi nem alkalmazkodik.
Kivárom, hogy útólérje a tapasztalatom az igazságot.
Fel kell zárkóznia ennek a szubjektív valóságnak az objektív valósághoz.
Nem tehet mást. Engednie kell a vonzásnak.