– Csacsika! Én vagyok az egyetlen valóság. Minden, ami rajtam kívül van, az nem valóság! Nekem nincs problémám.
– Én egy vagyok veled, tehát nekem sem kellene, hogy legyen, igaz?
– Nincs is!
– De akkor miért érzem úgy folyamatosan, hogy valami nincs rendben?
– Nagyon egyszerű, Csacsika! Olyan vagy, mint egy gépezet, amin van egy piros gomb: a riasztás. Ezt újra és újra benyomja valamivel az ellenség. Rosszul érzed magad, negatív gondolataid vannak és emiatt egyből riasztást jelez a kis rendszered. Aztán elkezded keresni baj okát, hogy elmúljon. Csak az a helyzet, hogy én már átvittelek a saját életedből az enyémbe. Te az én életemet éled. Te nem azt az életet éled, mint amikor én itt a földön testben voltam. Nem! Te azt az életet éled, minthogyha én a megdicsőült királyi mivoltomban a mennybemenetel helyett még itt éltem volna tovább. Érted? Te nem a megüresített (emberi) Én Vagyok vagy a földön, hanem a megdicsőült (isteni) Én! Érted? Neked nincs problémád!
– A szavaid súlya egy kicsit letaglózott, mégis annyira mentes minden vádlástól és kárhoztatástól. Érzem, hogy felszabadít!
– Te az én életemet éled! Nem vagy kiszolgáltatva annak, hogy az ellenség folyamatosan nyomogatja a riasztás gombot: Baj van! Te pedig megfelelő mértékben meg is riadsz. Ettől lettél felszabadítva! Csacsika! Meg vagy váltva!