„– Az volna a cél, hogy az emberek megismerjenek engem – szakította félbe Jézus az elmélkedését. – Nem az hogy próbálnak másképp viselkedni… – Mély levegőt vett – De áruld el nekem, azok a bulizós emberek, akik szeretik jól érezni magukat, vajon miért nem kíváncsiak az evangéliumra?
Frank örült, hogy végre olyan kérdést kapott, amire könnyen tudta a választ:
– Mert a világ elhomályosította a látásukat és vakok az igazságra!
Jézus megrázta a fejét.
– Nem az evangéliumot hirdetik nekik.
A férfi megütközve nézett rá. Úgy méregette, mintha remélné, hogy rosszul hallotta.
– A hívők többsége nem igazán értette meg az üzenetet, így nem is tudja megosztani – magyarázta a fiatalember. – Sokat beszélnek a szeretetemről, ám valójában ők sem tapasztalják meg. Azt hiszik, ha megpróbálnak jól viselkedni egész életükben, úgy talán eljutnak hozzám. Ezért van az, hogy az érdeklődő elé egy kötetnyi módszert tolnak, ahelyett, hogy engem mutatnának be. – Rápillantott Frankre, majd tovább folytatta a fejtegetést. – Nem értették meg, hogyha valaki megismer engem, akkor onnantól kezdve már egyébként sem akar bűnt elkövetni. Ez olyan, mintha egy tolvaj találkozna az árussal a végtelen kínálatú piacon. Az árus kedvesen felkínálja, hogy válasszon szabadon, ami csak tetszik, vihet akármit és nem kell többet bujkálnia előle. A tolvaj vagy él a lehetőséggel vagy folytatja a lopást, ez rajta múlik; de az ajánlat érvényben marad. Na már most, ha megismeri az árust, többet nem akar lopni, mert megtudja, hogy eddig sem volt rá szükség. Ha viszont a keresztények – akiket ebben az esetben nevezhetünk vásárlóknak -, azt tanítják, hogy hogyan kell fizetni az árukért, nem igazán fogják tudni meggyőzni a „bűnben élőket” arról, hogy miért rossz, amit tesznek. Mert még mindig kevesebb teher lopni, mint megfizetni az árát. Csakhogy én azt ajánlottam, hogy a tied lehet bármi ingyen és még csak lopnod sem kell hozzá. Persze vannak, akiket kellő lelkiismeret furdalással rátérítenek a tisztességes, „Istennek tetsző” útra, csakhogy az nem a szabadság, még kevésbé az igazság. Az én személyemről folyton elviszik a hangsúlyt. Sajnos, hiába veszik meg tőlem, amit akarnak, ugyanúgy nincs velem kapcsolatuk, mint a világi társaiknak. Így aztán nehéz a tudtukra adni, hogy a gyümölcsök nem azért vannak, hogy megvegyék, hanem, hogy ízleljék. Ezt is egy kapcsolódási pontnak szántam. – A fiatalember arcán átvillant a szomorúság. – Csupán nektek rossz, ha megfosztjátok magatokat Tőlem. Számos nehézség meg sem történne, ha egyszerűen csak esélyt adnátok arra, hogy bemutatkozzam nektek. Ez az, amit leginkább sajnálok az egészben.”