Ez is egy pár évvel ezelőtti naplóbejegyzés. Na akkor tuti nem értettem. Most legalább sejtem egy kicsit 😃
(Jézus)- De én azt szeretném, hogy kérj tőlem!
– Ennek most mi értelme van? Azt mondod, hogy szeretnéd, ha ebből a helyzetből kérnék? Mígnem minden, amit teszek, az abból a pozícióból indulna ki, hogy már minden megtörtént, s már csak a te dicsőséged maradt.
– Azért, mert ez már megtörtént. Ez az egész tér-idő dolog ezért szükséges, hogy ez a folyamat, ami a végkifejlethez vezetett, megtörténjen.
– Hogy megélhessük annak az örömét – válaszolok a kérésedre.
– Nem hiába mondtam, hogy nem kaptok, mert nem kértek. Szeretem, ha kértek. Nem azért, mert egészen addig nem voltam annyira jó, hogy megadjam. A kérés nem engem változtat meg, hanem téged. Te alakulsz át fogadóképessé a kéréstől. Szóval nem én döntök úgy, amikor kérsz, hogy most aztán végre meggondolom magam és jó leszek hozzád! Én mindig ugyanolyan jó vagyok előtte is. Ettől függetlenül élvezem az interakciót, hogy te kérsz, én meg adhatok. Nekem öröm, hogy szereplője, résztvevője vagy te is a jóságomnak. Bele akarlak vonni téged is.
– Szóval bármit teszünk, vissza kell mennünk arra a helyre, ahol már minden lezajlott és onnan kérjünk. De hát ha már meg van?!
– Pont ez a lényeg, hogy úgy kéred, hogy már megvan! Nem akarom, hogy úgy kérj, hogy reménykedsz, hogy megadom! Azt szeretném, ha úgy kérnél, hogy közben ott vagy abban az állapotban, abban a tudatban, hogy ez már minden lezajlott, ez már mind megtörtént. Azt hitted, az a jó kérés, amikor hiszed, hogy megadom. Hogy majd egyszer megkapod, ha minden csillag jól áll. De én meg akarom neked mutatni milyen az, amikor utólag nézed vissza, ami már megtörtént. Amikor a film végét látva gondolsz vissza arra, hogy hogyan oldódik meg a közepén látott probléma. „Igen, nem kapjátok meg, mert nem jól kéritek!” Nem ismered, hogy mi az a pozíció, amiből én szeretném, ha kérnél. Hiába mondtam, hogy hálaadással mondjátok el kéréseket!
Hála, mert már láttad a végét. Én azt szeretném, hogy úgy kérj, mint aki visszapörget egy filmet, amikor megnézte már a végét is. Már nincs feszültség, minden szál el van varrva, de visszatekersz egy izgalmas részhez a közepén. A szívem szerint való kérés, abból a helyzetből születik, amikor már láttál mindent, az egész a helyére került. Ebből a állapotból mész vissza a necces részhez és kéred tőlem azt, amit láttál, hogy már megadtam, mert láttad a film végét. Ne azért kérj, hogy aztán megadjam, hanem azért kérj, mert már láttad, hogy megadtam! Amikor tudod, hogy bármit megkaphatsz… Mert már jártál ott, ahol minden a tied.
Egész országot, egész királyságot. Mint Eszter…